Szlovákia, 2008 január

interjú Frankievel

2008 január

 

K: Van valami rituálotok, amit a koncertek előtt szoktatok csinálni?

F: Rögtön a fellépés előtt sorba állunk, mint a hokinál és pacsit adunk egymásnak. Ez az egyetlen dolog, amit rituálnak lehet nevezni.

 

K: Több fiú vagy inkább lány rajongóitok vannak?

F: Nem is tudom, de szerintem a lányokból van több, de nem sokkal. Attól is függ, hol lépünk fel éppen.

 

K: Melyik a legérdekesebb ajándék, amit a rajongódtól kaptál?

F: Egy kedves lánytól Mexikóban egy hörcsögöt kaptam. Szuper volt, annak ellenére, hogy problémáink voltak vele a határon. Nem engedték, hogy átvigyük őt, ezért ott kellett őt hagynunk. Odaajándékoztuk a tolmácsunk lányának, de még előtte elneveztem őt Vincent-nek. Kicsit szomorú vagyok miatta, de ha majd jövőre arrafele megyünk, majd meglátogatom...

 

K: Mi a különbség az amerikai és az európai rajongók között?

F: A legfőbb különbség talán az, hogy itt az emberek szeretnek a koncert után is itt maradni. Szeretnek minket látni, és fényképezni. Amerikában ez más. De ami az embereket illeti, mindegyikük egyforma. Mindegyikük szuper. Attól is függ, hol vagyunk éppen. És ez a legjobb a turnén, mert új kultúrákat ismerhetünk meg, amikről eddig fogalmunk se volt.

 

K: Fontos nektek az image?

F: Azt hiszem, hogy ez még a „rock and roll” időkböl származik, amikor az emberek úgy öltözködtek, mint az idoljaik.Valójában az emberek szeretik másolni azt, amit látnak. Ez igy volt mindig, és igy is lesz. És ami az image-ünket illeti, nem tudom, hogy ez nagyon fontos lenne-e nekünk. Ez a körülményektől is függ. Mikor a stúdióban vagyunk, akkor nem kell senki előtt mutogatnunk magunkat, de a koncertre fel kell vennünk valami normálisat. De ezt inkább jelmeznek nevezném. Az első albumunknál nem volt fontos a külső, de a másodiknál már igen. Mi lesz tovább, azt nem tudom...

 

K: Mikor jött az ötlet egyenruhával kapcsolatban?

F: Az csak úgy magától jött. Lényegében az album koncepciójából pattant ki. Mikor felveszem az egyenruhát, egy másik ember lesz belőlem, és ez segit abban, mikor valamit el kell játszanom. Az egyenruhák segitettek minket abban, hogy egy új bandát játszunk el, és ez most igen fontos volt.

 

K: Hogyan emlékezel azokra az időkre, mikor még tini voltál?

F: Egy kicsit harcias voltam. Fontos volt nekem a zene és néha-néha brigádoztam. Tehát normális... Nem volt sok barátom, mert „sok időt töltöttem a fejemben” , igy fejlesztettem az elképzeléseimet. Sok volt a szabadidőm.

 

K: Milyenek voltak a jegyeid?

F: Sose szerettem nagyon a sulit, és sose voltam a legjobb tanulú. Valami a 3-as és a 2-es között.

 

K: Emlékszel az első csókodra?

F: Naná... Tényleg tudni akarjátok? Haha, az egy moziban történt. Talán 6.-os voltam, és nagyon ciki volt. Nem is tudom, miért csókoltam meg, talán csak tudni akartam, milyen.

 

K: Milyen lányok tetszenek neked?

F: A feleségem tetszik nekem. Szerintem, nem a külső a fontos és azért szeretem őt, amilyen, de nagyon szép. Most épp otthon van a kutyákkal. Imádja a kutyákat...

 

K: Mit veszel észre elsőnek egy lányon?

F: A mosolyát.

 

K: Van valami titkos trükköd a csajokra?

F: Nem, csak az én vonzerőm, haha!

 

K: Hol vannak tetkóid?

F: Nem vagyok képes megszámolni.

 

K: Akkor hát... hol nincs tetoválásod?

F: A hátam közepén!