„Emlékszem, ahogy egy mozi parkolójában, összezsúfolódva Vinnie [Avarali, gitáros] Volkswagenjének hátuljában  hallgattuk valami  elképesztő dolognak az alapját.” emlékszik vissza Frank Iero, aki annyira izgatott lett a Leathermouth teljes hangszerelt korábbi demoinak hallatán, hogy szó szerint hajlandó volt önmagát beállítani az új, zajos jersey-i hardcore bandába, miután egy másik énekes elbukott a meghallgatáson. Nem számít, hogy Ieronak volt ekkor egy másik, kissé nagyobb csoport mozzanata is: a The Black Parade írása közben, a My Chemical Romance gitárosa talált helyet gyakorolni, fellépni, és demot készíteni az új dallamoknak a Leathermouth-szal, akiknek sikerült megtartani azt a személyiséget, amit a kezdetekkor képviseltek és összejött a dolog. „Eredetileg azt akartam, hogy a Leathermouth névtelen maradjon.” mondja Iero. „De miközben élőben játszasz, nehéz titokban tartani, hacsak nem viselsz maszkot, de én nem vettem fel,mert az..túl meleg. Így hát azt gondoltam, baszni rá, ne bujkáljunk valami olyan elől, ami ennyit jelent az életünkben.” A banda turné felállása tartalmazza a gitáros Ed Aulettat és Rob Hugest, a basszeros John McGuire ( Hambone by én), és az MCR/Reggie and The Full Effects-es James Deweest a doboknál.

Köszönhetően Iero napi munkájának, és az Internet egyenletes szivárgásának, a Leathermouth a punk rock egyik legrosszabbul őrzött titka lett. Habár azt gondolnád, hogy a banda hangzása – ami a gonosz zajban és olyan bandák, mint a Black Flag vagy az Ink & Dagger nihiljében gyökerezik – inkább elriasztotta volna az MCR rajongókat mintsem hogy vonzza.  „A Leathermouth az, ahol kiönthetem magamból mindazt a süket dumát, ami megőrjít.” vallja be Iero, és hozzáteszi, hogy mindig is gondolkozott egy olyan banda létrehozásán, mint az MCR egyik hajtása. „Minden érzelmet, aminek érzésére nem vagyok büszke, vagy szituációt, amik végigkísérnek napok vagy évek alatt, csak azt kívánjuk, bárcsak eltemethetnénk. Szeretek olyan szavakat énekelni, ami arra készteti az anyukákat, hogy befogják a babáik fülét.”

A Leathermouth első hivatalos albuma – egy tikkasztó, lo-fi gyűjtemény két év alatt lett felvéve egy new yorki és egy new jersey-i alagsori szériában-  hónapokon belül csomagolva lesz. A pletykák ellenére, hogy a Skeleton Crew címkéje alatt 2008 Halloweenjén lesz kiadva, Frank azt mondja, hogy még mindig a tökéletes otthont keresi. „Van annak értelme, hogy a saját bandámat, a saját kiadóm bocsássa ki először,” mondja „ De aztán elgondolkodtam, és rájöttem, hogy utálom népszerűsíteni magamat.” Attól eltekintve, hogy mikor és hogyan kerül majd a Leathermouth zenéje a boltokba, Iero azt tervezi, hogy az MCR aktuális szünetét kihasználva, utat tör a Reggie and The Full Effects irányába. Azok a rajongók, akik arra várnak, hogy a Leathermouth élő és buja zajai megmaradnak majd a The Black Parade folytatásában, nem kellene reménykedniük.

„Egyetlen gondolat sincs bennem az MCR-ről, miközben Leathermouth dalszövegeket írok.” magyarázza Iero. „ Néha szórakoztató dolok, mikor mindent, amit a múltadban tettél, kidobsz az ablakon, és kiüvöltöd a beleidet arról, hogy lányokat a tűzbe vetsz.”